Perfect lie

Kopogó léptek. Üres visszhang kong a csendben.
Ijedt barna szempár. Kétségbeesett pillantások.
Félelem az arcon.
Egyedül vagyok.
Karom utoljára Utána nyúl. De hiába. Hiába kapkodok Felé. Csak levegőt markol remegő kezem.
Erőtlenül rogyok a hideg padlóra.
Szólnék Hozzá, de ajkam hangtalan marad. Torkom száraz.
Szívem dobolása megsüketít. Agyamban zubog a forró vér. Éget.
Kiver a jeges veríték.
Lassan hasítom fel a bőrt. A fájdalom hirtelen agyamba tódul.
Aztán mindent elborít a vörös. A láz, a forradalom, a szenvedély, a gyilkos szerelem színe.
Az agy tompul...
Bevillanó képek. Vakító emlékek.
Távolodó hangok.
Szemem erőtlenül lecsukom.
Némán, könnyek nélkül búcsúzom.
"Ég Veled!"-et int az élet...
Kialszik a lélek...

CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE OLVASANDÓ!

 

 

Mit vegyen fel az emebr lánya egy kocsmában tartandó szilveszteri bulira?

Mert, hogy ha megpróbálok belegondolni, akkor a nők szeretnek ugye kiöltözni, és így minden adandó alkalmat megragadnak arra, hogy bálkirálynőnek érezhessék magukat.

Ezen felbuzdulva, na meg hogy ne okozzak csalódást annak, akinek az oldalán megjelenek, arra gondoltam én is megpróbálok kitenni magamért, és leszek olyan nőcis, mint amilyen a társaság többi lány tagja szokott lenni.

Vettem így két kis ruhát, hogy a választás lehetősége még 31-én is adott legyen.

De elbizonytalanodtam, hiszen csak egy kocsmába megyünk...

Mi lesz, ha magasan túlöltözök mindenkit és egy farmer+póló kombó is megtenné???

 

 

 

És akkor a csipkebetétes ruha, vagy a mell alatt öves???

És harisnyát milyet? Vastagat? Vagy mintásat? Esetleg egyszínűt?

Jajjj, de nehéz nőnek lenni... :(((((

Nem akarok túlzásokba esni, és nem szeretném az év utolsó napját a konyhában tölteni, viszont a szilveszteri buli előtt barátaink feljönnek majd, így nem várhatom őket üres tányérokkal.

 

Szal, a fentiek fényében,

* valami egyszerűre gondoltam, ami nem igényel túl sok előkészületet,

* könnyed étel, hogy ne terhelje meg gyormunkat,

* de azért tartalmas is, felkészítendő szervezetünket a magas alkoholbevitelre.

 

Így arra gondoltam, hogy csinálok tésztasalátát, amit rákkal fogok teljessé tenni.

Mivel elképzeléseimnek a neten talált receptek nem felelnek meg, így arra gondoltam átolvasok több elkészítési javaslatot is, majd levonva a konzekvenciát, elkészítem saját kútfőből.

 

Eddig arra jutottam, hogy wokban készítem vajon.

Hozzávalók (egyelőre):

- rák

- méz

- koktélparadicsom

- citrom

- szezámmag

- fehérbor

- kagylótészta

és talán még aszalt szilva, de ezt még nem döntöttem el, és persze még gondolkodom, hogy mivel lehetne megspékelni...

 

*gondol,gondol,gondol*

2 napja...

 

Igazából mindentől lefagy, akármilyen programot is indítsak el, a netről meg kb. 2 percenként ledob. Ráférne már egy teljes szervíz... :(

Kollegináról:

"ezt a nyivákolós pinát jól hátulról mellybe kéne baszni, h megjöjjön a hangja..."

kanye west - lovelockdown

Na, igen. Megoszlanak a vélemények a XXI. század karácsonyáról, és én sem vagyok igazán az a típus, akit a 12. hónap lázba hoz, és meghittséggel tölt el. Viszont tény, hogy idén, annak ellenére, hogy a flitterek, égősorok, és fenyőillat nem váltotta ki belőlem a kívánt hatást (ergo nincsen karácsonyi-hangulatom), mégis örülök ennek az ideinek. És bár tudom, hogy a legnagyobb zajhatást a szeretteim körében Szenteste nem az evőeszközök és a tányér csörömpölése fogja adni, mégis vágyom haza, várom, hogy amit eddig kötelességből tettem (értsd jelen legyek a nagy családi vacsorán és ajándékozáson), azt most szívből tehessem, mert most tényleg erre vágyom. Egy hét a szülői házban, kiccsaládommal, rokonsággal, szeretben, mégha nem is a legnagyobb békességben. :)

 

És azon gondolkodom, hogy vajon miért másabb ez az idei az elmúlt éveknél?

 

Talán, mert most nem hagytam mindent az utolsó pillanatra, mert tényleg szigorúan havonta csak - nem egész - 2 napot töltök Édeséknél, mert a munkám lefárasztott, a munkahelyi légkör nem éppen a legbarátságosabb, és mert talán a korral, és azzal, hogy rendesen munkába álltam már, megtanultam értékelni a szabadnapokat. És jó úgy hazamenni, hogy már vendég vagyok, és még jobb a tudat, hogy abban a házban még mindig gyerek. Ott nem kell foglalkoznom a problémákkal, csak élveznem kell a kényeztetést. Az ágyba hozott reggeliket, hogy az én kívánságom szerint készül a menü, és ha nincs kedvem felöltözni, akkor egész nap pizsamában kóricálok a lakásban, ha egyáltalán hajlandó vagyok kimászni az ágyból...

És mert tudom, hogy azon ritka pillanatok egyikét élvezhetem majd egy héten keresztül, amikor végre mind a négyen otthon vagyunk, együtt...

 

 

Annyira nem sok minden, amit csinálnom kellene... Mégsem bírok kimászni az ágyból... Max. egy reggeli erejéig.

hogy most lettem kész a káposztástésztával.