can't read my poker face

Kopogó léptek. Üres visszhang kong a csendben.
Ijedt barna szempár. Kétségbeesett pillantások.
Félelem az arcon.
Egyedül vagyok.
Karom utoljára Utána nyúl. De hiába. Hiába kapkodok Felé. Csak levegőt markol remegő kezem.
Erőtlenül rogyok a hideg padlóra.
Szólnék Hozzá, de ajkam hangtalan marad. Torkom száraz.
Szívem dobolása megsüketít. Agyamban zubog a forró vér. Éget.
Kiver a jeges veríték.
Lassan hasítom fel a bőrt. A fájdalom hirtelen agyamba tódul.
Aztán mindent elborít a vörös. A gyilkos szerelem színe.
Az agy tompul...
Bevillanó képek. Vakító emlékek.
Távolodó hangok.
Szemem erőtlenül lecsukom.
Némán, könnyek nélkül búcsúzom.
"Ég Veled!"-et int az élet...
Kialszik a lélek...

vannak olyan dátumok, évfordulók, amelyeknek a fényét semmi nem homályosítja, ami ha jön, ugyanúgy magával ragad, mint annak idején, amelyek úgy bevésték a lelkedbe, a szívedbe magukat, hogy újra élsz mindent, ugyanúgy, mint akkor...

nincs sok ilyen dátum az életemben. de ezen dátumok legnagyobb része mégis egy személyhez köthetőek...

 

FA, Neked szóljon, most ez a dal... :)

 

... irány Dublin :D

Ma reggelre kiszakadt a nyakamból a dragonfly-os nyakláncom...

Olyan emberek vannak fönt a listámon, akiket nem is ismerek :D

Olyan vagyok most, mint egy kisgyerek, aki tudja hogy holnap iskola van, de csakazért sem akar elmenni aludni...

 

 

Minél idősebb vagyok, annál inkább lelomboz mások nyomorúsága. Nehezen viselem a fázó, éhező, függő hajléktalanok látványát. A csonka testűek fogyatékosságát. A szegények nélkülözését. A fázók fagyosságát, az éhezők gyomorkorgását. Egyre inkább úgy érzem tennem kell másokért, hogy kötelességem, hogy segítő kezet nyújtsak ahányszor és ahol csak lehet.

Tavaly már elkezdtem ezt, mert hirtelen szakadt rám a világfájdalom, amit mások sanyarú sorsa miatt kezdtem el érezni. Akkor először a Magyar Baptista Szeretszolgálaton keresztül tettem egy aprócska lépést az embertársaim felé. Majd jelentkeztem önkéntesnek a vakok életének könnyítéséhez. Karácsony előtt pedig a UNICEF-hez is beadtam a jelentkezésemet, ahonnan mindezidáig még nem kaptam visszajelzést. De még mindig azt érzem, hogy kevés. Valószínűleg amikor már rendszeressé válik és az életem részévé a segítségnyújtás gyakorlása, akkor mindez csillapodni fog. Legalábbis remélem, mert így rendkívül tehetetlennek és haszontalannak érzem magam...

Egyedül fogok újra élni.

Lesz külön hálószobám és nappalim :) 

Szakvizsgázom októberben.

El kezdek jógázni.

Nyáron elmegyek egy egy hetes jóga táborba. (Az első lépés egy ashram felé.)

Két fesztiválra megyek majd.

Felsőfokúzom angolból.

Felfrissítem a németemet (Főnöknek hála, ez nem is lesz olyan nehéz:)).

3 külföldi utat tervezek: UK, Dublin, Amszterdam.

Még többet olvasok.

Még több démonomat száműzöm az életemből.

Veszek egy autót, mert elengedhetetlen a vállalkozáshoz.

És megvalósítom azt a bizonyos régen dédelgetett álmomat, amelyet már a 2010-es bejegyzésemben is említettem.

 

Ezennel megfogadom, hogy kevesebbet öncsonkítom magam a konyhában.

Hogy megpróbálok nem mindenben és nem mindenért véres verejtékes harcot vívni, avagy megpróbálom lazábban venni az életet.

Hogy nem rágom többet a körmöm mellet a bőrt.

És hogy újra sportolni kezdek.

Veszek egy malacperselyt és az 50-100-200 forintosokat oda fogom gyűjteni. Kíváncsi vagyok így emnnyit lehet egy évben összegyűjteni :P

 

 

Azt hiszem ennyi.

Vagy mondhatnám inkább, hogy a szakítások éve. :) Rengeteg régi dolgot hagytam a hátam mögött és szereztem új tapasztalatokat, kezdtem el kiépíteni egy teljesen más, egy jobb életet.

 

 

A január elsejét költözéssel kezdtem.

 

Költözésből kettő is jutott erre az esztendőre, a következő május utolsó hétvégéjére esett, amikor megtaláltam az első olyan lakást Pesten, ahol valóban otthon érzem magam. Ekkor már 3 éve laktam a fővárosban és költöztem éppen a 7. "fészekbe".

 

Részt vettem 1,5 fesztiválon. Fishing on Orfűn először jártam, Hegyalján viszont betegeskedésem miatt nem mondhatom el, hogy testben és lélekben is jelen voltam...

 

Jártam Prágában és az Egyesült Királyságban.

 

Visszaültem az iskolapadba.

 

Munkahelyet váltottam.

 

Régi önmagamhoz képest nem cigizem, nem iszom. Napi 2-3 szál szinte már csak illúzió az egykori 1-1,5 dobozhoz képest. Megszűnt a mindennap "csak egy sör" effektus. 

 

Meggyűlöltem a másnapokat.

 

Elkezdtem Pesten vezetni.

 

Megszületett egy vállalkozás ötlete, ami 2011-es projekt már.

 

És elkezdődött valami, egy régi álom megvalósítása, ami nagy valószínűséggel szintén 2011-ben ér majd véget, és ami egy mérföldkő lesz sok értelemben az életemben.

 

Elkezdtem fotózni. Vettem egy bridge gépet.

 

Felfrissítettem "nagyjából" az angolomat.

 

Megtanultam együtt élni az öcsémmel.

 

Megtanultam elfogadni, hogy ismét egyedül élek majd.

 

Ismét rendszeresen olvasok.

 

Kevés, de mély új barátságokat kötöttem (Gica, Veró, Mira, P, VA).

 

Elengedtem egy barátnak hitt ember kezét. (MH)

 

Letettem a vállamra nehezedő súlyát egy évek óta hordozott sérelemnek. (TE, JA)

 

Megadtam magam :) Regisztráltam facebook-on.

 

A kiccsaláddal egyre kevésbé mondhatjuk el, hogy olyan vagyunk mint egy olasz család. Kevesebb heves és temperamentumos szóváltás. De amennyivel ritkább, annyival nagyobb robbanás kíséri azt a keveset.

 

Elkezdtem sütni. Muffinnal kezdtem, de ma már semmilyen cifra desszerttől nem riadok vissza. :)

 

Ha én borsó vagyok, akkor megvan a héjam... Még ha ez nem is ölt fizikális jelleget, de megvan a lelki társam... 

 

A Magyar Baptista Szeretszolgálaton keresztül anyagilag támogatok májustól egy vietnámi kisfiút.

 

Jelentkeztem önkéntesnek a vakok mindennapi életének megkönnyítésére.

 

És így a végére megállapítom, hogy azért egész évben mindösszesen két pánik roham, az jó.  Ami mégsem, hogy ez gyógyszerekkel jár és tavaly például egy sem volt.

 

 

 

Kicsit kuszán, de összegeztem az évet. Összességében, bár nem tűnt először magam előtt sem soknak amiket elértem és megéltem, de a lelkem mélyén értem el a legnagyobb sikereket. Megszabadultam néhány démonomtól és felszabadultabb, józanabb ember lettem, aki célokat kezdett el maga előtt látni...